A tervek szerint már nem sokáig áll itt az emlékmű: a Kossuth tér átrendezése folytán a szobor lejjebb, a Dunához közelebb kerül. A hivatalos indokolás szerint azért, mert onnan a költő még a vízen úszó dinnyehéjat is láthatja majd. Kérdés azonban, hogy a nagyobb árvízek esetén nem kerülne-e víz alá a szobor, ami - be kell látnunk - mindenképpen megalázó lenne. A szobrász özvegye perrel fenyeget, mert férje éppen a gyakori áradások miatt választotta ezt a helyet. Reméljük, megnyugtató megoldást találnak majd. Addig mindenesetre sokat szeretnék még mellette üldögélni és hallgatni. A Dunát tulajdonképpen nem is szükséges látni, elég, ha hallja az ember belül a nagyszerű sorokat, amelyek álljanak most itt, hátha valaki már régen olvasta. A DUNÁNÁL
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
E-nyelv.hu
A rakodópart alsó kövén ulteo.com
- Zsúrpubi - Olvasson ókori sztárokról!
- Bolyky Tamás Általános Iskola
- Felelsz vagy mersz Teljes magyar felirattal! - YouTube
- Ajtó ablak szombathely teleki blanka utca budapest
- Melyik nap érdemes repülőjegyet venni 2018
- 3 medencés ipari mosogató használt
- Főnix mmk nonprofit és közhasznú kft p
A Dunánál
I. A rakod�part als� k�v�n �ltem,
n�ztem, hogy �szik el a dinnyeh�j. Alig hallottam, sorsomba mer�lten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a m�ly. Mintha szivemb�l folyt volna tova,
zavaros, b�lcs �s nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalap�l, v�lyogot vet, �s,
�gy pattant, �gy fesz�lt, �gy ernyedett el
minden hull�m �s minden mozdul�s. S mint �desany�m, ringatott, mes�lt
s mosta a v�ros minden szennyes�t. �s elkezdett az es� cseper�szni,
de mintha mindegy volna, el is �llt. �s m�gis, mint aki barlangb�l n�zi
a hossz� es�t – n�ztem a hat�rt:
egykedv�, �r�k es� m�dra hullt,
szintelen�l, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. �s mint a term�keny,
m�sra gondol� any�nak �l�n
a kisgyermek, ugy j�tszadoztak sz�pen
�s nevetg�ltek a habok fel�m. Az id� �rj�n ugy remegtek �k,
mint sirk�ves, d�l�ng� temet�k. II. III.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen. Verset írunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kun volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!... " - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok!...